Vasárnap este fél kilenc, megy a szokásos hajcihő a lefekvés körül, a két kölök makacsul ellenáll, mint mindig.
Anya nyomatja a szokásos dumákat, (miért ezt a pizsamát vetted fel, nem ezt készítettem ki neked, be van csomagolva a táskád, mi az hogy holnapra kell ezerötszáz, már kaptál vizet éjszakára, be fogsz pisilni éjszaka, aludjatok már, holnap nem akartok majd felkelni) a két gyerek meg kimondottan lassan készülődik aludni.

Arra figyeltem fel, hogy a nejem hangereje exponenciális ütemben fokozódik, merthogy a srácok folyon feleselnek neki.
Ezen a ponton sikerült belépnem a szobába:

- Na most már elegem van belőle, hogy itt mindenki okosabb nálam! - mondja vészjósló hangon az asszony.
Mire a kissebbik a világ legártatlanabb hangján:
- Talán jobban kellett volna figyelned, amikor iskolába jártál!

A közelharcot sikerült megakadályoznom. :-)