Sziasztok!
Valahogy nem vagyok elégedett a halaimmal… Meg az egész akvárium berendezéssel, de most koncentráljunk a halakra. Szeretnék egy kicsit látványosabb, nagyobb halnépességet elérni, valami nyüzsgő, nagy halrajt, rengeteg buja, kusza növénnyel… Na ez volna a terv, de nem tudom mennyire kivitelezhető.
Az akvárium 130 liter, (80*40*40*) Atman 3338S szűrő, (1500l/h), marha sok növény, most akarok előtérit is ültetni, úgyhogy budapest környékéről szívesen fogadok HM adományt, mert az asszony büdzséstoppot vezetett be, (ami nem baj) de sajnos jó a memóriája, és ismeri a régi módszereimet, amivel az ilyesmit ki szoktam játszani. (és az már viszont nagyon nagy baj)
Jelenleg az alábbi népség úszkál nálam:
Neonhal Paracheirodon innesi 25
Fehér tetra Gymnocorymbus ternetzi 7
Szivárványos guppi Poecilia reticulata 5
Kékpajzsos páncélosharcsa Corydoras aeneus 4
Mexikói kardfarkú hal Xiphophorus helleri 2
Közönséges algaevőharcsa Ancistrus cirrhosus 1
Hogy hogyan kerültek hozzám a fehér tetrák, és hogy kerültek a nagy akváriumba, nos ezzel a részel még valóban adós vagyok.
Úgy volt, hogy vasárnap kimegyek a Terra Plázára. Vígh Tibi szaktárssal elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a neves intézményt. Tibi magával hozta leendő parancsnokát is, Vivit, aki jelenleg ugyanolyan boldog lendülettel veti magát a halazásba, mint az én nejem, aki azért nem jött velünk, mert javítás-nevelés céljából három napra a „szigorúbbik” nagymamához elvitte a pokoli porontyaimat. (Ez annyit jelent, hogy három nap múlva, amikor hazajönnek, úgy kell altatópuskával, és vadbefogó hálóval a két csokoládétól, cukorkától és kényeztetéstől felpörgött suhancot levadásznom az esti meséhez... )
Szóval Tibi a gázpedálra lépett, és elindultunk Újpestről. Mivel a GPS használatát városban nem tartotta elég férfiasnak, ezért kisebb-nagyobb kitérőkkel jutottunk el a helyszínre, kis híján érintve a csepeli vízművet és a budai várat is… Vivi meg az anyósülésről navigált, hogy most jobbra, most balra, meg újratervezés!
A Lurdyhoz érve gyanús lett, hogy ez bizony nem lesz egyszerű menet. A parkolóhelyünkről, amit 10 perc bolyongás után találtunk, gyakorlatilag a prérin, olyan kicsinek látszott az üzletház, mint egy katicabogár. Hát odabent annyian voltak, mint az oroszok. Mármint akkor, amikor még Szovjetúnió volt, és mindenki orosz volt. Én abban a pillanatban láttam, hogy részemről ennyi volt a kiállítás, ugyanis a mozgólépcsőről lelépve rögtön a sor végén találtuk magunkat, ami keresztül-kasul kígyózta (höhh, egzotikus állat vásáron a sor is kígyózik, érteed) az egész emeletet. Azért bepislogtunk, körbejártunk, levideóztuk a sort, és lejöttünk. Hogy mégse legyen veszett fejsze nyele az egész nap, bementünk a földszinti ZooDomba. Ott láttam meg Hófehérkéket. Rögtön hetet. Fátyolfarkú fehér tetrák. Gyönyörűek. De mivel a kiscsaj, aki a pult mögött állt, szerintem sokkal többet tudott az Énkicsipónimról, meg a Barbihercegnőkről, mint a boltban árult állatokról, (konkrétan a halak nevét sem tudta) ezért úgy döntöttem, hogy erős leszek,és NEM VESZEM MEG őket. És ezen elhatározásom mellett ki is tartottam.
Egészen másnapig. Persze addigra, utánanéztem, igen, kompatibilisek a jelenlegi halaimmal, tudtam mit esznek,
mit szeretnek, mit viselnek el. Azt viszont nem értettem, hogy a boltban hófehér gyönyörűségek, miért lettek félig átlátszó rózsaszín horrorfilm-szereplők, mire hazaértünk. Mindenesetre beletettem a kis 54 literes medencébe. Ha már ott voltam, kipucoltam a kis aquaelt, és mint ki dolgát jól végezte, vártam haza az asszonyt. Meg is jött, konstatálta az új lakókat, megsimogatta a buksimat, és elment aludni, mondván, hogy ha lehet ne keltsem fel, ha nincs vége a világnak.
mit szeretnek, mit viselnek el. Azt viszont nem értettem, hogy a boltban hófehér gyönyörűségek, miért lettek félig átlátszó rózsaszín horrorfilm-szereplők, mire hazaértünk. Mindenesetre beletettem a kis 54 literes medencébe. Ha már ott voltam, kipucoltam a kis aquaelt, és mint ki dolgát jól végezte, vártam haza az asszonyt. Meg is jött, konstatálta az új lakókat, megsimogatta a buksimat, és elment aludni, mondván, hogy ha lehet ne keltsem fel, ha nincs vége a világnak. Arról igazán nem tehetek, hogy vége lett. Ugyanis a Eheim 2211-es, amit kölcsönkaptam, elkezdett traktorhangokat kiadni , bugyogni, krahácsolni, enyhén füstölni, olyan este 11 körül. Gondoltam levegő, majd kihajtja magából. 10 perc alatt nem sikerült. Döntögettem, kipucoltam, semmi. De aztán már nem mertem bekapcsolni, mert a tengelyre gyanakodtam… Úgyhogy minden bátorságomat összeszedtem, megacéloztam magam, és az alvó nejem mellé osontam, és lábujjhegyen megkérdeztem:, hogy akar-e szerepelni mint aktív résztvevő a blogom legközelebbi bejegyzésében.
- Akármit mondok, úgyis beleírod, igaz? -dünnyögte – De azért megyek… - tette hozzá lemondóan, mintegy nyugtázva, hogy a párválasztásnál neki bizony ütődött árú jutott.
Akkor már tudtam, hogy a kisakvának letelt az ideje, ezért hálóval és kancsókkal felszerelkezve megkezdtük a 2017-es első nagy lehalászást.
Nem lett volna olyan nagy kihívás, ha nem egy gyűszűnyi hálóval kell az olajozott villám sebességével cikázó miniatűr, csúszós kis apróságokra vadászni, akik rittig a talaj közelében lavíroznak, hogy minden mozdulat után telemenjen a háló az aljzattal… A guppik még hagyján, azokkal megvoltam fél óra alatt, a tetrák még zavarban voltak az állatkereskedésből való szállítás miatt, de a neonok, azok nagyon tudták, hogy hogyan mutassák ki az ellenkezésüket!
Nem is boldogultam velük, mert újab fél óra eredménytelen csapkodás, förcskölés és vad káromkodásözön után, a drágám, (aki addig csak fuldokolva röhögött, az ágyon fetrengve, miközben időnként a „digi-dagi-daganat-kergeti-a-halakat” rigmust hallottam kicsendülni a hangjából) megjegyezte hogy talán a vizet leengedhetnénk, úgy többre mennénk.
Ő az ész a családban, de most nem lett igaza: a kis neonok, 12 literben is pont olyan eredményesen kerülik ki a hálót, mint 54 literben. Már ott voltam, hogy megvárom, míg fuldokolni kezdenek, akkor csak nem olyan fürgék, de akkor a nejem megjelent egy tállal, és a fritőznek a tisztára súrolt fém kosarával… először azt hittem panírozni akar, de gyorsan kapcsoltam.
Úgyhogy ez lett az ami bejött: felkaptam az akváriumot, és átöntöttem a vödörbe a tartalmát, vizestül, halastul, mindenestül, az asszonykám meg tartotta a fémkosarat. Pillanatok alatt meglett az utolsó darab neon is.
Mondtam neki, hogy dobja be őket, én meg kiviharzotam a fürdőbe, mert a sok csobogástól már alig bírtam magammal.
Kijön utánam:
- Na, most akkor mi legyen?
- Hogyhogy mi legyen?
- Mennyire vagy éhes? Mert csak azt mondtad, hogy dobjam be, de azt nem, hogy hova? Frituba, vagy az akvába?
Ilyen vicces hajnali fél kettőkor az én nejem. Mindenesetre a halakat nem sütöttük meg, noha megérdemelték volna a kis genyók. 
Az új akva bevált, naponta nézek nitrit-nitrát-ammónia szinteket, minden frankó eddig, de résen vagyok.
Szóval halcsere.
A guppik és xifók mindegyike, és a neonok egy része óvodába megy nemsokára. Mármint ezt úgy kell érteni, hogy a fiam óvodájában egy nagy akváriumot rendeztek be, és kértek hozzájárulást a szülői értekezleten. Én meg ugyanazt ajánlottam, mint apám, amikor becsöngetett hozzánk egy fickó, hogy adakozzunk az újpesti uszoda javára: felajánlottam két vödör vizet. Amikor nagyon röhögtek, mondtam, hogy miért is kell a használt akváriumvíz, és hogy adok majd halakat is, akkor viszont már tetszett nekik az ötlet.
Szóval szeretnék valami érdekes viselkedésű, látványos halacskát és rajhalakat. mondjuk olyanok, akik követik az ujjamat, ha mozgatom, vagy ilyesmi. Bettát nem.
A buja növényzet alakul, a valisneria és az átokhínár nő, mintha húznák, a tóalma és az az encih-izé, aminek mindig elfelejtem a nevét, kezd szépen magáhjoz térni, és a többi növényem is szépen néz már ki. Mármint egyenként. Mert az összkép, az siralmas. Most azon gondolkozom, hogy kiszedek mindent, és ujraültetek. De hagyjuk most a növényeket.
Szóval halak.
Van valami ötletetek?
verdosur.blog.hu
